Búcsú a bloggertől

Drága, drága Olvasóim!

 MIÉRT?
Igen, jól látjátok a címet... Tudom, hogy hirtelen jön az egész, tudom, hogy valószínűleg sokatoknál ki is verem a biztosítékot vele. Bocsánat, amiért csalódást okoztam, és egyszerűen így a történet közepén egy ilyennel állítok elő. El nem tudom mondani, mekkora bűntudat van emiatt most bennem, mert mindig is gyűlöltem félbehagyni valamit vagy feladni. Azonban én erre az egészre most máshogyan tekintek. Nem arról van szó, hogy feladom, elgyengültem vagy belefáradtam, de még arról sem, hogy nincsen több ötletem. Teljesen más az egész .
Az utóbbi időben rengetegszer megfordult a fejemben, hogy abbahagyom. De sose volt bennem hozzá elég... bátorság. Igen, bátorság. Féltem attól, hogy mit fogtok reagálni, féltem attól, hogy mi lesz velem utána, féltem megszegni a szavamat. Megígértem, hogy végig viszem, ahogyan azt is, hogy Niall kap egy történetet. Most még is csak annyit tudok kinyögni, hogy sajnálom.
Nem fér bele. Majdnem hetente egy napot elvett mindig az, hogy megírjam a részt, válaszoljak mindenre, kitegyem a cseréket. Emellett iszonyatosan nehéz összeegyeztetni azzal, hogy tanuljak, és elég időt töltsek a családommal és a barátaimmal. Azt pedig már meg sem említem, hogy magamra mennyire tudtam figyelni közben. Oké, talán önzőségnek hangozhat (pedig amúgy nem is az, hadd legyek én az első), viszont ez fontos számomra. Nem volt feltűnő és egyértelmű sem, hogy amikor egy-egy hétre kimaradtam, késtem vagy hasonló, annak nem mindig csak az volt az oka, hogy nincs volt rá időm. Ha akartam volna, összehoztam volna, eddig is sikerült. Egyszerűen már nem éreztem rá késztetést, hogy ezt csináljam. Volt pár mélypontom is, és eljutottam odáig, hogy ezt már nem volt elég kiírnom, valódi megoldásokat kellett keresnem.
Örömmel jelentem be, hogy sikerült, haha! Szerencsére, ha nehezen is, de kezdek belerázódni abba, hogy mindig azt tegyem, ami nekem a lehető legjobb. Rájöttem, hogy néhány változtatásra van szükségem ahhoz, hogy én is változhassak. 
Átgondoltam, nem bántam meg, de piszkosul hiányozni fog. Már most sírok, pedig még a bejegyzés végére sem értem. Ezzel az egésszel majdnem három évemet zárom le... Rengeteg idő, rengeteg fejezet, rengeteg... minden.  
Meg sem próbálok jelzőt találni arra, hogy mennyire furcsán érzem most magam. Szomorú is vagyok, kicsit felszabadult is. Még fel sem fogtam, az életem milyen fontos és kedves részét zárom le. Minden percére örömmel fogok visszagondolni, ez tény. Ezért is vagyok boldog annyira, nem vártam meg azt, amikor már keserűséget jelent a blogolás. 

 ERROR

ERROR van drága Olvasóim, nem is kicsi. Teljes kékhalál. A legeslegrosszabb rész ebben az egészben az, hogy nem fejezem be az írását. Én esküszöm ki akartam tartani miattatok, nem akartam csalódást okozni. Sajnálom... Nem fogom folytatni.
Ennek ellenére elmondom, hogy mit terveztem vele (nem sokat). Először is itt van a jegyzet, ami hozzá készítettem. Néhány - béna - ötletet írtam csak bele, valószínűleg a többsége bele se került volna, mivel mindig spontán hoztam össze a részeket.
ILLATOK: karamell, porcukor, mézeskalács, forralt bor, cukor, fahéj és narancs, mandarin, gyümölcstea, fenyő - gyanta, méz, vanília, kalács, vaj, kakaó, szegfűszeg, dió, alma
(Ezeket azért, hogy könnyebb legyen leírni egy helyszínt. ) 

 ESEMÉNYEK: tó - beleesik, lovaglás - leesik, kisház - beragadnak, expasi, sütés-főzés - tiszta ragacsok, karácsonyfa díszítés, ajándékvásárlás, hógolyózás - szánkózás, születésnap, szilveszter, hólapátolás, lefulladt kocsi, vásár - forralt bor, filmezés, medencézés, nem tud elaludni - liam olvas az üvöltő szelekből, barnára festi a haját, hogy ne hasonlítson a nővérére, liamot ő kíséri el valahova helyette - nem veszik észre az emberek a különbséget, felmegy a fára - Liam látja, részeg - Liam vezet, ráhúzza a sapkát a fejére, hogy ne ismerjék fel, megveri Markot, amikor rájön, hogy Tainley még szereti - Tainley azt hiszi Zora miatt, pedig nem 
akkor kezd el érezni valamit, amikor látja őket csókolózni

 Tainley elmondja neki a történetet, abban az esetben, ha megtesz neki valamit. Liam nem tudja, hogy miről van szó, ezért belemegy. Elmondja neki, Mark pont hallja, ideges lesz Candyre, amiért az ő nézőpontjából mondja el a dolgokat, mikor máshogyan történtek (szerinte legalábbis). Durván beszél vele stb, Candy kiborul, inni kezd (de nem részeg), és el akar menni innen, az lesz a kérése Liamtől, hogy vigye el magával.
(Másik megoldás arra, hogyan mondja el Tainley Liam-nek mi történt a múltban.)

 ELŐZMÉNYEK
Zorát válaszotta mindenki Tainley helyett.
Mark, Zora és Tainley gyerekkori barátok voltak. Hárman játszottak stb, nagyon jól kijöttek. Elkezdtek felnőni, és mindketten beleszeretettek Mark-ba. Mark Zorát szerette, amiről Candy nem tudott. Bevallotta neki az érzéseit, Mark pedig nem szerette volna elmondani neki a dolgot, ezért csak simán visszautasította. Zora nem akarta megbántani a húgát, ezért ő is titkolózott. Titokban voltak együtt Mark-kal, és kiderült.
Az éremnek két oldala van. Zora csak a húgát próbálta védeni, de Candy pedig olyan féltékeny és olyan megalázott lett, hogy nem volt képes nem haragudni a nővérére. Elvégre ő látta meg a gyengeségét. 
Összevesztek, Tainley kiakadt, több éves elnyomás stb.
Zora elmegy, ezzel bebizonyítva, hogy szereti, és Tainley fontosabb neki, mint egy fiú.

 Mivel már Tainley elfogadta, hogy Mark sosem szeretné, képes tovább lépni. Ameddig Liam Zora mellett őrlődik, ő beleszeret. Liam el akarja hagyni Zorát, aztán részegen megcsókolja Candyt. Ezután arra kéri, hogy felejtse el (A legjobb ellenség ezeknél érződött volna talán a leginkább), és elutazik. Utána? Fogalmam sincs. Ez imádtam benne csinálni. Nem tudom mi lett volna Zorával, sem Markkal. Mindenki kreáljon olyan befejezést, amit jónak lát. És akkor ez lesz az első olyan blog a földkerekségen, aminek a vége szó szerint mindenkinek tetszeni fog. 
ÉS EZUTÁN?

 Ismétlem, hogy nem az írást hagyom abba, hanem a bloglást. Írni továbbra is fogok, mert szeretem csinálni. Viszont fogalmam sincs, fogok-e még egyáltalán itt jelentkezni, nem merem biztosra állítani, hogy nem, de azt sem, hogy igen. 
Ezzel szemben, ha van valami fontos dolog, írhattok nekem nyugodtan (azybloggerina@gmail.com), illetve Ask.fm-en (http://ask.fm/Azybloggerina) elérhettek. A legcélszerűbb, ha askon kerestek, ott hamar válaszolok, amíg a gmailt riktán nyitom meg. 

 MÉG VALAMI... 

 Köszönöm. Hálás vagyok a bloggernek, amiért megismerhettelek Titeket, és részese lehettem ennek az egésznek. El nem tudom mondani, mennyire... Ahj, te jó ég, én sírok. Na szóval. El nem tudom mondani, mennyire hiányozni fog ez az egész, hogy mennyire el fogok érzékenyülni, akárhányszor visszanézek. Nagyon nehéz megválnom ettől, ellenben bízom benne, hogy majd jön helyette valami új, ami ugyanígy a szenvedélyemmé válik majd. 
Mindenkinek, aki egy kósza nyomott is hagyott maga után, köszönöm. De leginkább azoknak, akik hosszú hónapokon, akár éveken keresztül is mellettem álltak. Remélem tudják azok, akikről most beszélek. Nem fogom soha tudni rendesen megköszönni, mennyit jelentettetek nekem. Imádlak Titeket, borzalmasan sokat segítettetek. Többet, mint gondolnátok. Ez eléggé szánalmas köszönetnyilvánítás, de képtelen vagyok többre...

 Fáj lezárni, ez egy csodálatos korszakom volt, imádtam, de egyszer mindennek vége van. További élvezetes olvasást kívánok nektek, én már boldog vagyok, ha egyszer is sikerült mosolyt csalnom az arcotokra! Még utoljára köszönök mindent! 

UI: Semmit nem törlök le! 
Rengeteg puszi, ölelés és hála 

Azy
Bejegyezte:

16 megjegyzés:

  1. Nonci2015. február 15. 0:36

    Drága Azy!
    Tudnod kell, hogy bár nem mindig adtam magamról életjelet, de itt voltam. Sajnálom, hogy így alakult, rettenetesen fog hiányozni, hogy amikor vissza megyek a kollégiumba, csak feljöjjek és elolvashassam az új részt, ami mindig is megnyugtatott, akármit is írtál. Haragszom rád, mert itt hagyod a remekműveid, de tökéletesen megértelek, egy ideje már én is gondolkozom,hogy abba hagyom ezt az egészet. Jézusom, eddig bírtam, már én is sírok.:D
    Remélem egyszer majd láthatom az egyik munkád a polcomon. Sok sikert kívánok neked a továbbiakhoz, és remélem idővel majd téged is megismerhetlek úgy, mint azt szeretném.:)
    Ha netalántán egyszer úgy döntesz visszatérsz ide, várni foglak, bár tudom erre nem sok esélyem lehet.
    Kifogytam a szavakból, bízom abban, hogy a jövőben is sikeres leszel, hiszen egy csodálatos írót és lányt ismertem meg benned, legalábbis annyira, ahogyan ezt te engedted.
    Bízom abban is, hogy egyszer még olvashatok tőled, elég egy bevásároló lista is, csak tőled legyen.:D Egy csupaszív lány vagy, örülök, hogy rád találtam.:) <3
    Nonci.xx

    VálaszTörlés
  2. Bo J. Emerson2015. február 15. 1:01

    Draga Azy!

    Most eloallhatnek a legtipikusabb - es gyerekesebb - szanalmas konyorgessel, mi szerint: "ne tedd ezt velunk, annyira szeretuunk, es a blogjaidat is!!!". De nem teszem, mert TE hataroztad el magad, es nem EN leszek az, aki meg fajdalmasabba teszi az egesz dolgot. Mi a velemenyem? Kiborito. Imadlak, mind teged, mind a csodas irasodat, megszakad a szivem amiert eddig jutottunk, de teljes mertekben megertelek. Emellett, ennek ellenere nem mondom, hogy jo, de fel a fejjel, mert Azy, ez helyes dontes. Van eleted, amit muszaj elned, es egyikunk sem kerheti, hogy nekunk szenteld az idodet. Ez eleg fura. Kicsit ugy hat, mintha melletted allnek a dologban, marmint dontesileg. Pedig nem. Annyira nem.
    Csodalatos vagy. Ertekes, es, Azy, remenykedem, hogy EZ, ami most tortenik meg nem a vege, hogy hallani fogok meg rolad.
    Osszeszorult a torkom, es konnyek futottak a szemembe, de szeretnek tovabbi kellemes, sikerekben gazdag eletet kivanni neked. Szeretnek meg hallanai feloled, szoval egyszer, talan egy masik univerzumban elege batorsagot gyujtok ahhoz, hogy irjak neked. Ne ertsd felre, nem a "fangorling" felelemrol van szo, csupan attol tartok nem lenne mirol irnom, ugy, hogy az egesz ne legyen eroltetett.

    Mindent osszehordtam itt neked, de nyomas alatt vagyok, most szabad.

    Imadlak Azy.

    Bo<333

    VálaszTörlés
  3. Nori2015. február 15. 9:57

    Drága Azy!
    Sajnálom, hogy most búcsúzol, de meg is értelek. Tudom nem mindig könnyű minden határidőt betartani, ezenkívül még ha nincs is ihlet részeket írni. De tudnod kell, hogy az olvasóid mindig melletted lesznek, akármit teszel, mert ezt már kivívtad a sok csodálatos történeteddel. Remélem a későbbiekben még visszatérsz és olvashatjuk a munkáidat. Hiszem akár csak az előttem levők, hogy ez még nem a vége, ha így érzel is. Persze ennek nincs sok esélye, de van remény :)
    Már amikor rátaláltam az első történetedre akkor tudtam, hogy olvasni fogom az összes remekművedet. Amikor ma benéztem a bloggerre és megláttam a címet összeszorult a torkom. Te volttál az első akitől fanfictiont olvastam és azóta is a tieid a kedvenceim. Köszönöm, hogy néha a borús napokon is feldobtál egy egy résszel. Köszönöm, hogy megosztottad velem és a többiekkel a történeteidet. Köszönöm drága Azy a munkáidat minden bloggerina nevében aki olvasta a történetedet. A fenébe is, már én is pityergek! Látod mennyit jelentesz nekünk? És ezzel nem arra akarok kilyukadni, hogy rossz amit most tenni fogsz, hanem hogy csodálatos vagy! Elnézést, hogy ilyen kis szedett-vedett lett, de mindent le akartam írni, ami veled kapcsolatos.
    További sok sikert és gratulálok az eddigi sikereidhez!
    Nóri

    VálaszTörlés
  4. Ana L. Wilde2015. február 15. 10:40

    Drága Azy!
    Mikor percekkel ezelőtt beléptem a bloggeredbe, rögtön azt néztem, hogy esetleg felkerült-e már az új rész. Mikor lejjebb gördítettem észrevettem a posztodat. Először nagyon megörültem, hogy végre olvashatom az egyik kedvenc történetemet, de aztán arcon csapott a felismerés, hogy ez a bejegyzés koránt sem az.
    Nagyon sajnálom, hogy elhagyod a bloggert. Egy tehetséges író lány vagy, aki előtt még nagy jövők állnak. Viszont az is érhető, hogy leszeretnéd ezt a korszakot zárni. Imádtam olvasni az írásaid, mindet elolvastam és mindig tűkön ülve vártam az új rész érkezését, de valamiért sosem(talán néha) kommenteltem. Nagyon sajnálom, hogy most jutottam el odáig, hogy írjak neki.
    Remélem még a jövőben olvashatom valahol, netán egy könyv formájában az írásodat, hiszen vétek lenne ezt abba hagynod. Nem tudom, hogy még mit mondhatnék, de talán még annyit, hogy köszönöm, hogy publikáltad az írásaidat, hiszen rengeteg erőt öntöttek belé és sok dologról felnyitottad a szememet. Olyan dolgokat élhettem át együtt a történettel, amikről nem is álmodtam volna. Köszönöm neked, hogy itt voltál és írtál. Köszönöm, hogy egy ilyen csodálatos bloggerinát ,,ismerhettem" meg.
    További sok sikert és kitartást kívánok neked, és ne feledd, hogy mi, az olvasóid mindig imádni fogunk.
    Ölel,
    Anastasia B.

    VálaszTörlés
  5. Molnár Enikő✨2015. február 15. 11:13

    Drága, egyetlen, fantasztikus, Azy!❤
    El sem tudod képzelni mennyire hiányozni fog az írásod, a történeteid. Tudom, láttam nem törölsz semmit, itt lesznek az eddig megírt történeteid, amik egytől- egyig csodálatosak, de mégis hiányzoni fog valami...valami új.
    Hiányozni fog a várakozás, hogy mikor rakod fel a részt? Hogy vajon mi fog történni velük.
    De, még így is csodállak, tényleg, hiszen elképesztő történeteket írtál már eddig.
    Akárhányszor azt kérik tőlem, hogy linkeljek jó, vagy esetleg a a kedvenc blogjaimat, fejbôl, szinte gondolkozás nélkül pötyögöm be a te blogjaid linkjét.
    RETTENETESEN HIÁNYOZNI FOGSZ! ❤❤❤
    Lávollak,
    Xxx.Lacy P. George❤

    VálaszTörlés
  6. Unknown2015. február 15. 14:59

    Drága egyetlen Azy-m, akinek az írásait az utóbbi időben hanyagoltam bár, mégsem feledkeztem meg róla!

    Olyan szívesen leszúrnálak most, mert pont a hétvégén szerettem volna elkezdeni az Errort és bepótolni a lemaradásom, mégsem vagyok képes haragudni rád. Talán azért, mert valamilyen szinten én is hasonló cipőben járok, változott kissé az értékrendem, szívesebben írok már azért mert szükségem van rá, akkor, amikor szükségem van rá, valahogy nem érdekel, hogy ki mikorra szeretné a részt, ki mit vár el, mert az első és legfontosabb, hogy te magad élvezd, nem pedig az, hogy mások hogyan vélekednek erről. És ha te úgy érzed, hogy eljött az időd a búcsúzásra, akkor pedig mi már nem tehetünk semmit. Vagyis... De, haragudhatnék, mondhatnám, hogy csalódtam benned, vagy bármi, viszont nem változtatna semmin, max bűntudatot okozna neked, és talán visszatérnél határozatlan időre, ám akkor később keserűen hagynád el a bloggert, aminek megint semmi értelme nem lenne.
    Ahj, piszkosul fogsz hiányozni, iszonyú tehetségesnek tartalak, imádtam, hogy akárhányszor belekezdtem egy fejezetbe nem bírtam abbahagyni, beszippantott az általad teremtett világ, és nem akartam kilépni onnan. Esküszöm, rajongok minden egyes sorért, amit begépelsz, elképesztő vagy, és megérdemelsz mindent, amit kapsz, hisz annyit adtál már.
    Köszönöm a történeteket, amiket megosztottál velünk, köszönöm, hogy volt kikért izgulni, köszönöm, hogy ismerhettem Deont, Ninát és Belent. Köszönöm, hogy a történeteid reményt nyújtottak, és köszönöm, hogy részed volt abban, hogy én is belekezdjek ebbe az egészbe. Köszönöm, hogy rengetegszer megnevettettél, omg, csak rettentően hálás vagyok mindenért.
    Ölellek, J. <3333333

    ps.: Ha esetleg úgy döntenél, hogy mégis publikálsz majd valamit, a blogger tárt karokkal vár vissza, meg én is tárt karokkal fogadom a linket, haha.
    ps2.: Hiányozni fogsz. :( <333

    VálaszTörlés
  7. Unknown2015. február 15. 16:12

    Drága Azy,

    Nem éppen a legszerencsésebb dolog a buszon ülve olvasni ezt a blogbejegyzést. Bár nem olvastam, az összes blogodat (de ezt ígérem, hogy orvosolni fogom), borzasztóan megszerettem. A túl jó megjátszás blogodnál lettem igazán nagy rajongód. Nagyon örültem, mikor megnyitottad az ERROR-t, hiszem olyan ritka a jó Liames blog. Imádom a karaktereidet, nagyon jól kivan dolgozva a személyiségük. A túl jó megjátszásnál magával ragadott Belen karaktere itt, pedig Tainelyé. Az ember fantáziáját megragadja az írásod, csak úgy kívánja a folytatást. Most, hogy leírtad, hogy mi történne, még nehezebb elengedni, ezt a történetet. A szívemhez nőtt a két lány sorsa, és persze Liamé is. Jaj istenem, eddig bírtam ki sírás nélkül, nagyon fogsz hiányozni. Remélem, hogy valahol még össze fogok futni az írásoddal. És még azt is remélem, hogy vissza fogsz térni a blogger világba. Az írásod szerves része lett az életemnek. Vasárnaponként, tűkön ülve vártam az új részeket.
    Nagyon sajnálom, hogy befejezed a blogolást, de ez a te döntésed. Hiányozni fogsz. Köszönöm az élményeket, amiket átélhettem a részek olvasása alatt, azt a sok mosolyt, és olykor-olykor a szomorú perceket. Hiányozni fogsz. ♥♥
    Millió puszi és hatalmas ölelés, egyik nagy rajongód
    Mónika

    VálaszTörlés
  8. Kata2015. február 15. 17:42

    Drága Azy!
    Mikor megnyitottam a bloggeremet, pont azért tettem, mert reménykedtem benne, hogy jött új rész. Aztán megláttam az Error nevet, és magamban ujjongtam, hogy ez az folytathatom Liam és Candy történetét. És ekkor megpillantottam a bejegyzés címet. Először nem igazán fogtam fel, bevallom azt hittem, hogy egy másik embertől búcsúzol, aki ugyanígy abbahagyta a blogolást, de aztán el kezdtem olvasni, és rájöttem. Szinte sírva fakadtam, de tartottam magam.
    Teljesen megértelek, pontosan ezért nem is sírtam el magam a végén. Nagyon remélem, hogy ha csak élve múlva is, egyszer újra olvashatom a történeteidet. Nagyon remélem azt is, hogy nem fogod megbánni döntésedet, és ha te így érzed helyesnek, akkor én támogatlak. Nagyon szerettem minden írásodat, az új bejegyzéseket minden nap vártam, és tényleg nagyon sajnálom, hogy így döntöttél, de a te döntésed!

    VálaszTörlés
  9. Névtelen2015. február 16. 18:08

    Szia Azy!
    Bár csak az utóbbi időben hagytam nyomot magam után, majdnem a kezdetektől olvastalak. Valahol A legjobb ellenség közepénél csatlakoztam az olvasáshoz, aztán olvastam Az angyal az éjbent (nagy kedvenc volt nálam Louis miatt <3), a Túl jó megjátszást, és most természetesen az Errort is, meg is fogadtam magamnak, hogy minden egyes részhez kommentelni fogok, mert tudom, nektek blog íróknak milyen fontos a visszajelzés, hogy lássatok, van értelme ennyi időt szentelni rá az életetekből, vannak, akik olvasnak titeket. Pontosan ezért meg is értem a döntésed, bár sosem írtam blogot, el tudom képzelni mennyi idő egy-egy rész megírása, minden egyes kommentre válaszolni...de valahogy sejtettem, hogy most fog eljönni ez a pillanat, őszintén szólva már nem látszott a lelkesedésed (és nem, itt nem az írásra gondolok), de régen nagyon-nagyon ritkán fordult veled elő, hogy kimaradjon egy hét, és ahhoz képest, hogy csak 7 részt ért meg az a sztori, itt már nem egy alkalommal fordult elő...
    Nagyon örülök, hogy az írást nem hagyod abba, tehetséged van hozzá, kár lenne abbahagyni...párszor leírtam már, hogy választékosan írsz, nagyon jó alapsztorikat találsz ki és a helyesírásod is példamutató...de fontosnak tartom, hogy még egyszer olvasd
    Külön köszönet hogy nem egyszercsak eltűntél, hanem leírtad nekünk, hogy mi játszódott le benned és miért döntöttél így, ezért is hálás vagyok
    Bár tényleg nem szép dolog egy blog közepén abbahagyni és bár írtál egy-két morzsát, de kíváncsi lettem volna mi lesz a főhőseinkkel, de semmifél harag nincs feléd...miért is lenne?!
    Meghoztál egy döntést (ahogy látom, egy elég nehéz döntést), én pedig ezt tiszteletben tartom
    Köszönöm neked ezeket a fantasztikus történeteket és hogy mindig szakítottál időt a kommentek megválaszolására...hiányzoni fogsz <
    Kívánom, hogy töltsd hasznosan és azokkal, akikkel szeretnéd a blog által felszabadult idődet és teljesüljön minden vágyad az életben <3
    Ps::Lehet kicsit kesze-kusza lett a mondandóm, de remélem minden érthető lett
    Millió puszi
    d.

    VálaszTörlés
  10. Unknown2015. február 17. 18:02

    Ne már::( pedig annyira imádtam olvasni, minden egyes blogod. Sírni fogok. Sőt..:(((
    Azért, mondjuk én reménykedek, hogy egyszer még viszont látunk:)
    Sok puszi neked:)))

    VálaszTörlés
  11. Alicia Bernhardt2015. február 20. 17:49

    Drága Azym!

    Tudom már korábban megígértem, hogy többet nem fogok oldalas regényeket írni, de úgy érzem most valami olyasmire készülök.
    Egyrészt rettenetesen sajnálom, hogy abbahagyod a blogolást. Életemben nem láttam illetve olvastam még olyan blogot, ami olyan szinten bele égett volna a szívembe/lelkembe, hogy még a mai napig is hiányzik és csak azokra a pillanatokra tudok gondolni, amikor izgatottan vártam az újabb és újabb részeket. (igen itt most a Let me go-ra gondoltam). Azt is tudom, hogy már ezerszer elmondtam, de újra és újra meg teszem, mert egyszerűen nem lehet rá mást mondani. Soha nem fogom elfelejteni azt az estét, amikor rátaláltam arra a blogodra. Imádtam minden részét, rettentően sokat köszönhetek neked azért, amiért megírtad ezt a csodát! Ha meghallgatom a dalt - most is azt hallgatom - kiráz a hideg és csak a történetet látom magam előtt. Szavakkal le nem tudom írni mit érzek!
    Másrészt viszont azt kell mondanom, hogy teljes mértékben megértelek. Tudom milyen nehéz időt szánni az írásra, a blogolásra. Én is belekezdtem már nem is egy történetbe, de sajnos soha nem találok rá megfelelő alkalmat, hogy folytassam őket. Számtalanszor volt olyan, hogy leültem a gép elé megnyitottam a blogger-t és csak néztem a hiányos szöveget. A szívem szakad meg érte, de egyszerűen képtelen vagyok folyamatosan hétről hétre részeket hozni. És akkor ne is beszéljünk arról, mi van ha nem csak egy történetet írsz egyhuzamban. Borzasztó nehéz, és én is sokszor eljutottam már arra a pontra, hogy befejezem. De nem tettem meg. Ha megtehetném, azt kérném tőled, hogy ne hagyd abba, folytasd és csináld végig, de tudom, hogy ez nem lenne fair veled szemben, hiszem ha te másképp érzel, el kell fogadnunk. Mindenkinek az életében eljön az a pont, amikor le kell mondania egy számára fontos dologról. Lehet, hogy később még lesz rá alkalmunk, hogy itt a blogger világban halljunk felőled - szívemből kívánom, hogy így legyen - de ettől függetlenül nagyon szeretném, hogy ha rendbe jönnének a dolgaid és boldognak éreznéd magad! Hidd el, Te megérdemled! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alicia Bernhardt2015. február 20. 17:56

      Úgyhogy ezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy nem haragszom és tudom, hogy a többiek sem haragszanak.
      Biztos emlékszel még, amikor meséltem, hogy belekezdtem egy régi NB ff átírásába. Végül nem tudtam elkezdeni, mert még mindig nem éreztem készen magam arra, hogy átírjam és publikáljam. Nem sokkal ezután írtam neked egy emailt is amiben a segítségedet kértem egy másik történettel kapcsolatban. Itt szeretném megköszönni neked azt a sok-sok jó tanácsot, rengeteget segítettek! El is kezdtem egy újabb blogomat, de sajnos arra a sorsra jutott mint a legtöbb. A suli mellett egyszerűen nincs időm rá. Nyári szünetben szeretném befejezni, de attól félek, hogy a többi történet mellett összekavarodok.
      Azt is szeretném, hogy tudd soha nem leszel egyedül. Biztos vagyok benne, hogy minden bloggerinának megvan a saját maga problémája és az is biztos, hogy sokan közülünk ugyanabban a cipőben járnak mint te vagy én vagy bárki, aki gondban van a blogolással. Ha úgy érzed, hogy beszélned kell valakivel, vagy csak jól esne, ha meghallgatna valaki én nagyon szívesen melletted vagyok bármikor bármiben! Az email címem már tudod, lehet hogy még én is keresni foglak ott, de komolyan ha úgy gondolod írj nyugodtan és válaszolok! :) ♥♥
      A legeslegjobbakat kívánom neked, kedvenc bloggerinám!
      Még biztos, hogy hallani fogsz felőlem :)

      Sok sok puszii Alicia ^^. ♥♥

      Törlés
  12. ~E2015. február 22. 12:21

    Drága Azy!
    Most tényleg nagyon megleptél... Természetesen megértem, hogy így döntöttél, nincs jogom beleszólni és nem is szeretnék, de azért nagyon sajnálom, hogy így alakult. Mert te vagy a példaképem, köszönöm, hogy olvashattam a blogjaidat, egy élmény volt. Az életem egy kis részévé vált, hogy olvassam az írásaidat, és most egy kicsit furcsa érzés, hogy ennek vége...
    Nem is tudom, mit írhatnék még...
    Remélem, hogy minden rendben lesz veled, sok sikert az életben és drukkolok ahhoz, hogy boldog legyél, mert megérdemled! :)
    Sajnálom, hogy ilyen rövid kommentet írtam, de nem is tudok nagyon mit mondani, még egyelőre kavarodnak bennem az érzések.
    Minden jót! <3333333
    Puszi, ~E

    VálaszTörlés
  13. Á2015. február 25. 21:54

    Nem tudom mit mondhatnék. Imádtam ezt a blogot és hiányozni fog. De megértelek és igazad is van... Beleszerettem ebbe a tőrténetben és mindig is imádni fogom. Remélem megérted ,hogy nem rajongom azért mert abba hagyod. Annyi mindent akkartam írni itt neked ,de most megfogalmazva nem megy inkább annyit mondok ,hogy van jövőd az írásban és ne add fel. Hiányozni fogtok te és a story :D Puszi és nagy-nagy ölelés: Àjti

    VálaszTörlés
  14. Anna 2017. szeptember 17. 23:33

    Drága Azy!

    Már két éve annak, hogy abbahagytad ezt a történetet, de még mindig nem vertem ki a fejemből, valójában elég sűrűn az eszembe jut a többi blogoddal együtt.
    Még mindig nagyon sajnálom a döntésed és hogy a végén keserűséget jelentett neked a blogolás, ugyanakkor tiszteletben tartom. Egy apró, naív részem még mindig reménykedik, hogy talán egyszer folytatni fogod az ERROR-t, de az agyam tudja, hogy ez csaknem lehetetlen.
    Még mindig nagyon hiányoznak az írásaid, és nagyon remélem, hogy tényleg nem hagytad abba az írást, mert nagy veszteség lenne, ha megfosztanád a világot a tehetségedtől, bár minden jogod megvan hozzá.
    Fogalmam sincs, hogy miért írok, valószínűleg sosem fogod látni, de ha mégis, akkor; remélem, ha nem is olvashatom tőled soha az ERROR befejezését egy történetet mindenképp elolvashatok tőled könyv formájában, 20 év múlva is tárt karokkal fogom várni.

    Anna .x

    VálaszTörlés
  15. Darku2018. január 24. 22:10

    Draga, edes Azy!

    Igy, hogy mar 2 ev eltelt utolso posztolasod utan, nem valoszinu, hogy valaha is latni fogod ezt az uzenetet. Megis nagyon remelem. Remelem, hogy tudtodra adhatom, hogy mennyire imadtam A legjobb ellenseg-et, hogy anno 1 nap alatt kiolvastam szerintem 38reszet es hogy onnantol epekedve vartam a befejezeset.
    Szeretnem, ha tudnad, hogy miota befejzted A legjobb ellenseget 2013 augusztusaban, lassan 5eve, azota az a kedvenc blogom. Most, a napokban sikerult ismer ratalanom. Imadom.
    Hatalmas hatassal volt ram az egesz es az elmult 4,5 evben millioszor gondoltam Deon es Zayn szerelmere.
    Igazabol nem is huzom tovabb, csak azt akartam, hogy tudd, csodalatosan irtal es hihetetlenul megfogott!
    Hihetetlenul sok boldogsagot kivanok neked az eletben, barmit elerhetsz, amit szeretnel.
    Millio oleles,
    “Darku”

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)