3. - Búvóhely a fa tetején

Drága Olvasóim!

Ismételten csak köszönöm-köszönöm! Rengeteget jelent, hogy itt vagytok nekem, és a második rész alatt is megosztottátok velem a véleményeiteket. Akkora öröm volt olvasni, el se hiszitek. Bízom bbenne, hogy ez a fejezet is tetszeni fog. Itt már szerintem a legtöbbeteknek eléggé egyértelmű lesz, hogy mi történt a múltban, még így pár fontosabb részlet hiányában is. De ha nem, akkor sincs semmi baj, lesz még róla szó, ahol egyértelművé teszem. :) 
Még egyszer hálás vagyok mindenért nektek, Ti vagytok a legjobb olvasók már most! Mindenkinek kellemes, békés és boldog ünnepeket kívánok!
Rengeteg puszi, Azy


Úgy gondoltam, Liamre hagyom a dolgot, és inkább nem kommentálom. Úgysem tervezek sokáig a konyhában maradni. Meg nyilván, ha látja, hogy semmi bajom nincs, ő is megnyugszik, hogy nem szenvedtem miatta maradandó károsodást.
Gyorsan iszom meg a kakaót, nem várom meg azt sem, hogy rendesen kihűljön. Lerakom a bögrét magam mellé, hogy majd holnap elmosogatom. És terveim szerint indulnék felfele, amikor átkozottul elkezd fájni a gyomrom. Nem megyek sehova, ugyanis nem bírok elmozdulni. Egy ideig igyekszem nem foglalkozni vele, várom, hogy elmúljon a szorító érzés, de csak egyre rosszabb. Aztán már nem tudom megállni, az arcom eltorzul a hányingertől, a kezemet a szám elé kapom. 
- Nem nézel ki túl jól - állapítja meg Liam, és reflexből közelebb jön.
Én pedig ezzel egy időben a pulthoz rohanok, nem bírom tovább. Éppen van elég időm megkapaszkodni, utána szépen mindent kieresztek magamból, az összes kakaót és kaját, amit ettem. Nem tudom meddig tart, de attól a gondolattól, hogy hányok, csak még inkább rám tör. Undorító és gusztustalan az egész. 
Mikor már úgy vagyok vele, hogy elmúlt, kiöblítem a számat meg a mosogatót, hogy ne láthassa meg. A hajam szerencsére össze volt fogva,  így egyedül egy tincs szabadult csak ki, amit most a eltűrök.
Újra megtámaszkodom, zihálva veszem a levegőt, szédülök és ráadásul menten el is ájulok a szégyentől. Lesütött szemmel várom, hogy összekaparjam magamat.
Minden egyik percről a másikra történt, szinte fel sem fogom. 
- Sajnálom - nyögi ki Liam, és azon tanakodik, hogy mit segíthetne. Ekkor tűnik fel, hogy mellettem áll. Aggódóan mustrál, ami csak ront a helyzeten. Utálom, hogy itt maradt, utálom, hogy látott ilyen helyzetben, utálom, hogy még mindig nem hagy egyedül.
Mielőtt még feltehetne bármilyen kérdést is, hevesen megrázom a fejemet.
- Tainley, én.. - kezdene bele, mire megfordulok.
Remeg az ajkam, és iszonyatosan közel vagyok hozzá, hogy újra elsírjam magamat. Azonban pontosan tudom, hogy már így is egy életre eleget aláztam meg magamat előtte. Nem szabad még egyszer gyengének látnia.
Ezért csak lesütöm a szememet, nem bírom állni a tekintetét. Megrázom a fejemet még egyszer. Ezzel is azt mutatom neki, hogy "inkább ne mondj semmit". Kikerülöm, és egyetlen szó nélkül hagyom ott a konyhába, teljesen összezavarva.
Nem érdekel. Nem érdekel, hogy segíteni akar, nem érdekel, hogy nem tett egy rossz megjegyzést sem arra, amiket látott. Mert én tudom, mit gondolhat, és nem várom meg, ameddig hangot ad neki.
Elindulok felfele, leküzdve az émelygést. Nehézkesen igyekszem fel a lépcsőn, nem merek gyorsabban menni. Már a fordulónál járok, amikor lépteket hallok magam mögött. Lelassítok egy percre, tétovázva fordulok hátra.
Liam éppen jön ki a konyhából, és amikor meglát, megtorpan. Ő sem mozdul, és én sem. Mindketten egy pillanat erejéig csak bámulunk egymás szemébe. Én nem tudok semmit sem kiolvasni a szeméből, és nagyon remélem, hogy ő sem az enyémből.
Elkapom a fejem, majd tovább megyek.

Nem tudok visszaaludni, egész éjjel fent maradok. A rosszullét amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. De a kínzó és idegesítő gondolatokat maga mögött hagyta. 
Liam látott sírni, hányni. Mi jöhet még?
Inkább felmegyek a galériámba, és a gitáromat a kezembe véve pengetem halkan. Ismeretlen dallamokat ismételgetek, és ami megtetszik, lejegyzem. Sorokat írok, amik között nincs közöttük összefüggés, mindegyik más és más. Ezeket is lefirkantom, hátha egyszer még jól fog jönni.
Egy idő után elfáradok, és már nincs erőm tovább folytatni. Lemegyek az ágyamba, azonban még ekkor sem tudok aludni, álmos egyáltalán nem vagyok, csak kimerült. Ezért a hátamon fekve bámulom a plafont, és gondolkozom. 
Gondolkozom azon, milyen volt, amikor legutóbb itt volt Zora, és most minden mennyire más. Mennyire megváltoztunk. Nem csak a kettőnk közötti testvéri szeretet, összetartás és feltétlen barátság hiányzik. Mert mi hárman voltunk barátok. Mert mindketten szerelmesek voltunk. Csak egy hiba volt: ugyanabba a srácba.
Nem szeretném, ha ezen járna az agyam, mert minden egyes emlék fájdalmat okoz, mégsem tudok megálljt parancsolni magamnak. Hisztérikusan a hajamba túrok, majd felülök. Megdörzsölöm az arcomat, és a telefonomért nyúlok. A képernyő fénye miatt hunyorognom kell. Megvárom, ameddig a szemem megszokja, utána megnézem mennyi az idő.
Hajnali öt.
Úgy döntök, most már felesleges lenne visszaaludni, ezért nem is próbálkozom vele többet. Inkább feloltom a lámpát, ezzel halvány fénybe borítva az egész szobámat. Elnyomok egy ásítást, kikászálódom, beágyazok, és felhúzom a redőnyt. Kint sötét van, még minden nyugodt és csendes. A hóhullás viszont elmúlt, most vastag fehér takaró borít be mindent.
A franciaágyammal szemközti szekrényhez megyek, kiválasztom a ruhámat. Az ajkamba harapva tanakodok, végül egy sötétkék farmerre esik a választásom. Kiveszek hozzá egy halvány, rózsaszín felsőt, és egy fehér kötött pulcsit.
Összeszedve a fehérneműimet és az illatgyertyáimat, a folyosó végén található fürdőbe veszem az irányt, amit még az enyémnél is jobban szeretek, mert minden óceánkék és homokbarna színekben pompázik. A csempék, a törülközők, a lámpa, a díszítés, a tükör, a függöny, szinte tényleg minden. Megindítom a vizet, lerakom a ruháimat egy székre, levetkőzőm, utána pedig meggyújtom a gyertyákat.
Legalább másfél óráig ülök a melegben, csak akkor bírom rávenni magamat, hogy kiszálljak, amikor már  fázni kezdek. Leeresztem a vizet, és egy gyors törülközés után magamra veszem a köntösöm. Megszárítom a hajam, lófarokba kötöm, kifestem magamat, aztán felöltözök. Mire végzek már fél hét van. 
Tudom, mit jelent ez. Hétfő van, fél hét. Ki érkezik ekkor dolgozni hozzánk?
A szívembe beköltözik az ismerős szorongás, és bárhogyan is próbálom elnyomni, nem sikerül. Tegnap óta az összes érzés kétszeres erővel zúdul rám, mintha csak pár hete történt volna minden. Minden gyötrelmem, dühöm és megalázottságom ismerős társként üdvözöl. Minden megismétlődik. 
Az agyam arra figyelmeztet, hogy védjem meg magamat, eszembe se jusson megtenni, amire a szívem kényszerít. Nem szabad lejjebb taszítom magamat, kerülnöm kell őket, ahogyan eddig is. 
Nem vagyok elég erős, így mire feleszmélek már a szövetkabátban és a hatalmas sálammal a nyakamban sétálok az udvaron. Egyenesen az állatok felé tartok, ahol dolgozik éppen. Muszáj látnom, hogyan reagál, amikor megtudja.
Az istálló közepén egy hosszú betonút fut végig, két oldalán karámok, a többségében lovak vészelik át telet. Az én fekete ménemnek, Ördögnek a végén van helye, így most leteszek róla, hogy gyorsan megsimogatom. Nem ezért jöttem.
A talpam alatt ropog a friss hó, és a reggeli félhomálynak köszönhetően csak akkor vehetne észre, ha teljesen előtte szobroznék le. Megállok a bejáratnál, zsebre tett kézzel figyelem. Mivel sötét van, a lámpák fel vannak oltva, sárga fényük betölti a teret. Ő pedig ott áll, éppen Kleopátra sörényét fésülgeti.
Mindig ezzel kezd. Fésülgeti és simogatja őket, trágyát lapátol, utána ad nekik enni és inni. Kiválaszt párat, megedzi őket, visszahozza őket, és végzett is. Minden délelőtt itt dolgozik.
Beszívom a széna és a trágya egyvelegének jellegzetes szagát, aztán kifújom a levegőt. Ajkamba harapok, aztán megköszörülöm a torkom, hogy észrevegyen.
Megáll a keze, felém néz. Alig láthatóan összehúzza a szemöldökét, majd félrerakja a kefét, és elindul hozzám. A bakancsa szinte némán ütődik neki a földnek. Ahogyan egyre közelebb érkezik, úgy bizonytalanodom el egyre jobban, annál nehezebb fenntartani a keménység látszatát.
Muszáj emlékeztetnem magamat, hogy ezúttal nekem kell az erősebbnek lennem. 
Nem rúgtam ki, nem küldtem el. Ennek az egyetlen oka, hogy nem akartam feltűnést kelteni. Hogy szinte egyszerre menjen el a háztól Zora és ő is? Túl feltűnő lett volna, és anyáék biztosan gyanakodni kezdek volna. Az pedig kizárt, hogy ők megtudják. Kerültem őt, csak néha futottunk össze. Soha nem szóltam hozzá, és fordítva.
Megáll, kérdőn méreget. Összefonja maga előtt a karjait.
- Igen? 
- Zora hazajött - reagálok némi habozás után. - Tegnap - bámulok rá.
Mark mindig is helyes volt, szinte megbabonázott a külsejével. Kusza, a szemébe hulló tincsek, pimasz mosoly, mocskos humor és rekedt hang. Mindent szerettem, amit mondott, tett vagy pont azt, amit nem. Tökéletes volt számomra, akire mindig számíthattam, aki mindig mellettem állt.
Ráncokba szalad a homloka.
Túl közel van hozzám, érzem, ahogyan a levegő a tüdőmben reked, és ott is marad. Elfelejtek lélegezni, félek, hogy meghallja a szívem rendszertelen verését.
- És? - vonja fel a szemöldökét egy gúnyos mosoly kíséretében. - Már vége.
- Tudom...
Azzal, hogy felhánytorgatja a múltat, gyomorszájon vág. Persze, hogy tudom. Hogyan lennék képes elfelejteni? Minden nap bevillan a kép, minden nap emiatt sírom álomba magam. 
- Miattad történt így. - Tisztán kihallatszik a szemrehányás és a düh a hangjából. Gyűlöl engem, amiért elveszítette őt miattam. -A te hibád, hogy elment.
Leküzdöm a feltörő érzéseimet, átalakítom valami mássá. 
- Vele jött a vőlegénye - szorítom össze az ajkaim.
Dühös vagyok rá, legszívesebben neki esnék és szétkarmolnám az arcát. Mindent megtennék, csakhogy akkora fájdalmat okozzak neki, amennyit ő nekem azzal, hogy nem viszonozta az érzéseimet, és átvert.
A mosoly lehervad az arcáról, a tekintete elsötétül.
- Mi van? - kérdezi összezavarodva. - A vőlegényével?! 
Nem válaszolok, meredten nézek a szemébe, ami már olyan sokszor megtévesztett. Mark már korántsem olyan fölényes. A tudat, hogy a nővérem már mással van, kikészíti. 
- Csak nem gondoltad, hogy még mindig téged szeret? - Ezúttal én vagyok az, aki önelégült mosolyra húzza a száját. - Ugyan.
Mindent azért csinálok, mert még ennyi idő után is kínoz a tudat. A tudat, hogy nem vagyok elég jó neki, a tudat, hogy olyat akarok, amit nem kaphatok meg. 
- Menj innen - vágja hozzám durván, elindul vissza. Nem kíváncsi többre, nem akar többet hallani. Kár, hogy engem ez nem érdekel. Ideges vagyok, mert az neki sose számított, hogy én hogyan érzek. Egyedül Zora volt a fontos. 
- Azt hitted nem lépett még tovább, és esetleg azzal, hogy visszajött, majd újrakezditek? - nevetem ki, miközben folyamatosan az jár a fejemben, hogy fájjon neki. 
Szenvedj, Mark! Cseréljünk helyet. Érezd, amit én. 
Idegesen fordul vissza. Látom, hogy legszívesebben a falhoz vágna. Eltaláltam a gyenge pontját. Heves mozdulatot tesz, mondani akar valamit, de aztán lenyeli. Lassan jön ismét elém, pontosan két lépésre tőlem megáll.
Elvigyorodik, és már ebből tudom, hogy az ő visszavágása nagyobbat fog ütni, mint az enyém.
- De tudod mi a vicces? - tárja szét a karjait.
- Mi? - szólalok meg halkan, nem bírok hangosabban. Félek, hogy elcsuklana a hangom, és rájönne, hogy még mindig képes bántani.
- Nem számít, hogy Zora kivel van, vagy kivel nincs - rázza meg a fejét, egy hosszabb tincs kiszabadul a füle mögül. - Téged akkor sem foglak tudni szeretni. Soha.
Komolyan mondja. Az utolsó mondatával nem viccel, és nem szándékosan kegyetlen. Pusztán őszinte. És éppen ezért ez az, amitől elszorul a torkom. Ez az, amitől úgy érzem magam, mint aki éppen a pokolban ég.
- Utállak - nyögöm ki, minden kitartásomra szükség van, hogy ne engedjek ki egy könnycseppet sem.
- Nem - nyúl az állam alá lassan egyetlen ujjával, vontatottan csóválja a fejét. - Szeretsz.
Közelebb hajol, érzem a leheletét az arcomnál. Az ajkunk szinte össze ér. Én pedig tehetetlen vagyok, pusztán állok, és várok. Várok valamire, ami nem fog megtörténni. Bármennyire is tisztában vagyok vele, hogy pusztán szórakozik velem, képtelenség kiszakítanom magamat az érintéséből. Ahhoz túlságosan is a rabjává tett.
- Én vagyok az, aki utál téged - suttogja szinte a számba a gyilkos szavakat. 
Mielőtt bármit is reagálhatnék, eltávolodik tőlem. Dühödt pillantással néz rajtam végig,és amikor a könnyes tekintetemmel találkozik az övével, észreveszi, amit nem kellene: ő győzött. 
- De én soha nem akartam ártani neked... - mondom megtörten.
- Akkor nem kellett volna hagynod, hogy Zora miattad szenvedjen - rántja meg a vállát nem törődő stílusban, de a hangja kemény és fagyos. 
És ennyi. Nem hajlandó többet beszélgetni, részéről le van zárva a dolog. Elfordul, és visszasétál Kleopetrához. 
Én pedig nem bírok tovább maradni. A sírást magamba fojtva, sietve hagyom magam mögött az istállót, a házhoz rohanok. Eszembe sincs bemenni, hiszen valószínűleg már anyuék kezdenek felébredni és reggelizni. Nem akarok velük találkozni, pláne nem Zorával összefutni. Biztos vagyok benne, hogy ugyanaz lenne, mint múltkor, és neki esnék. Rajta tölteném ki  a dühömet, amiért Mark őt szereti, és nem engem.
Egyetlen hely van, ahol még egyszer sem nem találtak meg: a fa tetején.
A szobám ablaka mellett magaslik egy hatalmas tölgy, és a szerteágazó ágainak, illetve a kiálló bütyköknek köszönhetően könnyedén fel tudok rá mászni. Kiskoromtól kezdve ide bújok, amikor el akartam rejteni az erőtlenségeimet. Igaz, hogy közel van a házhoz, de a szüleim és Zora mindig elfelejtett felnézni. A szemük előtt voltam, mégsem láttak soha.


Sokáig nem jövök le. Nem mászok fel teljesen, de éppen eléggé ahhoz, hogy ne vehessenek észre. Tulajdonképpen nem csinálok semmit, csak meredek a semmibe. Innen jól belátni mindent, az egész birtokunkat. Az istállót, a pavilont, a tavat, az arborétumot, a boros pincét és a hatalmas mezőt, ahol nyáron a lovak szoktak legelni. A másik irányban látszik a házhoz tartozó előkert, a kovácsoltvas kapuval, a sok kőszoborral és formára faragott növényekkel.
Jó érzés kiűzni Markot és Zorát a fejemből legalább egy kis időre. Elterelem a figyelmem az éledező reggellel. Egyre inkább világosodik, ezzel pedig egyre inkább kezdem érezni, hogy mennyire szükségem lett volna az esti alvásra.
Kis híján elbóbiskolok a fa tetején, amikor beszélgetésfoszlányokat hallok. Erre rögtön éberebb leszek, és óvatosan lekukucskálok.
- Te menj, kérdezd meg Mark-ot, én addig megnézem arra - mutat anya a kert vége felé, miközben begombolja magán a kabátot. 
Apa az istálló felé megy, anya pedig egyenesen tovább, a tó mellett felépített kőpavilonhoz. Mindkettő helyen gyakran megfordulok, csak az a baj, hogy most egyiknél se fognak megtalálni. Meg egyébként is... miért keresnek? Anya még mindig mérges a tegnap este miatt? 
Le akarnék menni, hogy megkérdezzem, mi ilyen sürgős, de a következő pillanatban Zora és Liam is megjelenik. Egymás mellett állnak meg a lépcsőn, Liam karja a nővérem vállán pihen, természetes szeretettel vonja magához. 
Rögtön meggondolom magamat. 
- Nem értem, minek keresik - jelenti ki Zora Liam mellkasába fúrva az arcát - Szerintem már nincs is itthon.
- Csak megnézik, hátha... 
- Sietnünk kéne már - néz türelmetlenül az aranykarórájára. - Elkapkodják a legszebbeket.
- Biztosan nem - nyom egy puszit a homlokára Liam.  - Ne aggódj!
Kíváncsi lennék, mégis miről van szó, de bármilyen nagy is a kísértés, hogy lemenjek és megtudjam, biztosan nem buktatom le magamat. Télen nehezebb elbújni a lombkorona hiánya miatt, így is félő, hogy talán kiszúrnak. 
Mozdulatlan maradok, és fentről fürkészek. Pár percen belül a szüleim tanácstalanul érkeznek vissza.
- Akkor menjünk - vonja meg vállát anya, miközben már mennek befelé.
- Majd még megpróbálom felhívni - vakarja meg apu a tarkóját, aztán követi őket. 
Az ajtó csapódik, és egyszerre minden hirtelen túl csendesnek tűnik. Akaratlanul is fellélegzem.
Biztosan bemennek valamiért a városba, talán fenyőfáért. Semmi kedvem úgy velük tartani, hogy Zora is csatlakozik.
Hatalmasat sóhajtok, és inkább megvárom azt is, míg teljesen tovább állnak. Mikor már apa kocsija kihajt a kapun, feltételezhetően mindenkivel benne, elindulok lefele a fáról. Végre egyedül maradtam a házban.
Átvetem a lábam az ágon, erősen kapaszkodom az ágba. Nem számít a cipőm, sem a ruháim, már elégszer másztam fel ide, hogy tudjam, miképpen kell lejutni mindenféle baleset és ruharongálódás nélkül. Többnyire.
Éppen csak elkezdenék mászni, amikor egy hang kis híján eléri, hogy azzal a mozdulattal le is essek.
- Tegnap enyhe agyrázkódásod volt, erre te felmászol egy több méteres fára?
Oldalra nézek, de senkit nem látok. Óvatosan megfordulok. Az arcomon önkénytelenül is  hitetlenkedő grimasz jelenik meg, amikor felismerem Liamet. Ezek szerint ő nem ment velük. Ott áll nem messze, és engem fürkészik.
Mi a fenét keres már megint itt? 

44 megjegyzés:

  1. Drága Azy!

    Csak a rész miatt maradtam fenn eddig és hát azt kell mondjam megérte. Csodálatosan fogalmazol és annyira egyedi ötleteid vannak.
    Liam olyan mint egy szellem mindig ott van, ahol Tainley... :D
    Nagyon szeretem Liam jellemét, azt hiszem részről részre jobban kedvelem őt. Zora viszont egy hisztis, elkényeztetett kislány, aki Markkal együtt megérdemelné a szenvedést.

    Nagyon várom a következő részt!
    Előre is kellemes ünnepeket kívánok neked! :)

    Ölel Sorine xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Sorine!

      Jaj, iszonyatosan drága vagy, amiért csak a rész miatt maradtál fent, ezt el sem hiszem. Nagyon szépen köszönöm, amiért ilyen csodálatos dolgokat írsz nekem, komolyan nem tudom, mit mondhatnék.... Haha, tényleg olyan! Iszonyatosan jó érzés olvasni, amiért kedveled Tainley és Liam jellemét is, ez sokat számít nekem! Köszönöm szépen, amiért írtál! <3333333333

      Utólag is nagyon szépen köszönöm, remélem neked is jól telt! :)

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  2. Drága-fenomenális-utánozhatatlan-nem-tudom-hogy-jellemezhetném-még Azy ♥!

    Nem tudom, hogy vannak vele egy néhányan, de én már most szerelmes vagyok Liam-be :3 Egyetértek Sorine-nel, olyan a srác, mint egy szellem :) De csak jót akar a lelkem, Candy viszont folyton elutasítja... Ez nem erős jellemre, hanem éppen ellenkezőleg gyenge jellemre utal :D Be kell látnia, egyedül nem fog menni :3 Mark unszimpatikus, akárcsak Zora :33 Totálisan összeillenek egymással; nem is értem, Candy miért volt érte úgy oda :3 Ah, kíváncsi leszek, Daddy Payne mit lép még majd erre a fára mászós dologra :D

    Tűkön ülve várom a folytatást ♥! További jó éjt, sok pihenést és előre is kellemes ünnepeket ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, csodálatos, édes, nagyonnagyon fantasztikus Macy!

      Haha, ezt örömmel hallom, remélem ez azért majd a továbbiakban is megmarad. És én is teljes mértékben egyet értek vele, Liam eddig mindenhol hirtelen megjelent, ahol Candy is volt. Hát, igen, Taniley folyamatosan elutasította eddig, de hát ebben közre játszik az is, hogy nem igazán ismeri a fiút, és tart tőle. Sajnálom, hogy Mark és Zora antipatikusak neked, remélem azért ez majd egy kicsit változni fog, ha az ő nézőpontjukba is kapsz egy kis betekintést. :)
      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, rengeteget jelent, de tényleg! És bízom benne, hogy tetszeni fog majd a folytatás is! Utólag is köszönöm, és remélem neked is kellemesen telt a szünet! <333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!

    Ez a rész is elképesztő lett, mint az előzőek, bár ez nem meglepő. Egyszerűen imádom! <3 Annyira csodásan írsz, sosem találok rá szavakat, hogy kifejezzem mennyire!
    Liam karakterét már most imádom. Mindenhol ott van, tényleg olyan, mint egy szellem. :D Zora és Mark nagyon unszimpatikus, megérdemelnék egymást.

    Tűkön ülve várom a következő részt!

    UI: Előre is kellemes ünnepeket és sok pihenést! <3

    Anna .x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Anna!

      Jaj, de örülök, amiért ilyet olvashatok, köszönöm-köszönöm! El sem hiszem, hogy így gondolod, ez az, ami igazán csodás! Boldogan olvasom, hogy Liam szimpatikus, és remélem, hogy azért, ha megszerettetni nem is, de valamennyire sikerül majd megértetnem a továbbiakban Markot és Zorát is! :)
      Nagyon szépen köszönöm, amiért írtál, édes tőled. És a jó kívánságot is köszönöm, így utólag remélem, hogy neked is sikerült pihenned! <33333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. Drága Azy!

    Éreztem, hogy ez lesz. Bevallom nem szinpatikus nekem ez a Mark, de hát még változhat a véleményem ha több is kiderül a másik fél részéről.
    Nagyon vártam már ezt a részt kiváncsi lettem vajon mi is fog történni. Nem okoztál csalódár nagyon jól sikerült! :)
    Nem tudon lesz-e majd Liam szemszög de már most kiváncsi lennék rá ő hogyan látja a dolgokat, mit lát a testvérek bonyolult kapcsolatából, de főleg arra, hogy milyennek látja a kisebbik hugicát :)

    Nagyon várom a következő részt. Csak igy tovább, eszméletlen vagy!!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Abi D!

      Jaaj, nagyon örülök neki, amiért annak ellenére, hogy most még nem bírod, adsz neki egy esélyt, és reménykedsz benne, hogy talán változhat a véleményed róla. Ez iszonyatosan jó érzés hallani, ahogyan azt is, hogy nem okoztam csalódást, te jó ég, köszönöm! <3
      Drága, azt sajnos nem hiszem, hogy lesz Liam szemszög, igazából egyelőre úgy vagyok vele, hogy Tainley-en keresztül szeretném ismertetni a történetet. De ígérem, hogy a Te kedvedért, elgondolkozom rajta. :)
      Eszméletlenül köszönöm, amiért ismét megleptél egy kommenttel, nem is sejted mennyit jelent! <3333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  5. Azy!

    Egyszerűen hihetetlenül jól írsz. Káprázatos lett ez a rész is, ahogyan az előzők is.
    Szegény Tainley, annyira sajnáltam, ahogyan Mark beszélt vele. Egyébként Mark karaktere nekem eddig unszimpatikus. Most már értem, a két lány közötti konfliktus okát. Kíváncsian várom részletesebben is. Hát Liam jelleme, olyan törődő.(De szerintem a valóságban is) És olyan, mintha féltené Tainley-t. Nem tudom hogyan, de mindig ott van, ahol Tainley. Remélem mindig ott lesz és vigyázni fog rá. Kíváncsian várom a folytatást. ♥
    Kellemes ünnepeket kívánok neked! :)

    Mónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mónika!

      Uh, köszönöm-köszönöm! Egyszerűen fantasztikus érzés, amikor pozitív visszajelzést kapok, most is alig bírom abbahagyni a mosolygást.:)
      Örülök neki, amiért Tainley-vel nincsen bajod, de azt is megértem, hogy Mark eddig nem szimpatikus, hiszen valóban nem tett olyat, amivel az ellenkezőjét válthatná ki belőled. Igen, a két lány rossz kapcsolatában valóban benne van a keze, de nem véletlenül alakultak így a dolgok, nem csak az ő hiába. Jaaj, Liam! Én is így képzelem el őt a valóságban, ezért akaratlanul is ilyenné vált. De sokkal jobb tudni azt, hogy neked is tetszik a személyisége. :)
      Neked is nagyon kellemes ünnepeket így késve is, és bízom benne, hogy a következő rész is majd tetszeni fog, sokat jelentene. Rettenetesen köszönöm, amiért írtál!:') <333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Drága Azy! :)
    Ezt a Mark-ot legszívesebben leütném egy ásóval, nagyon nem szimpatikus! Utálom a hasonló embereket, akik élvezik ha láthatják a másikat szenvedni..
    Liam borzasztóan aranyos és remélem, hogy továbbra is őrangyalként fogja követni Tainley-t! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Daina!

      Haha, egy ásóval? Ezt teljesen átérzem, hiszen tényleg abszolút undorító volt a viselkedése Tainley-vel szemben, de azért remélem, hogy majd a továbbiakban, ha őt is megérted egy kicsit, elfogadod, és megérted, Candy miért szereti. :)
      És annak pedig, hogy Liamet aranyosnak tartod, rettenetesen örülök! Szóval köszönöm ezt is, ahogyan azért is hálás vagyok, hogy írtál, tényleg sokat jelent! <33333

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Azy drága!

    Annyira imádom! Jézus. Viszont Mark már most ellenszenves, egyszerűen buta, hogy a múlt miatt így viselkedik, ráadásul Tainley is elgyengül miatta az erős jelleme ellenére. Azonban, bárki bármit mondjon, egyenlőre semmi bajom Zorával, semmi olyat nem tett, ami miatt hisztisnek tűnne, rendjén van, mert a történet nem tündérmese ahhoz, hogy minden úgy alkuljon (úgy értem, van egy srác - ez esetben Liam, és a barátnője, akinek a húga lelke sértett, a barátnő ellenszenves, míg a húg tökéletes, és ártatlan, ennek közelébe sem ér az Error, ez pedig így szuper! Reális.)
    Szóval imádtam, tökéletes és nagyszerű!

    Kellemes ünnepeket drága, Bo ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Bo!

      Tééényleg? Azta, emiatt most olyan borzalmasan boldog vagyok, hogy elmondani se tudom, köszönöm! Igen, Mark eléggé elvakultan és meggondolatlanul cselekszik, és tényleg butaság lenne még a múlton rágódnia... De sajnos egészen eddig még reménykedett abban, hogy Zora szereti. És teeee jó ég, végre! Borzasztóan jó olvasni, hogy Zora egyelőre semleges neked, és átlátod, hogy tényleg semmi rosszat nem tett. Pont ezt szeretném. Mert csak Candy szemszögén keresztül látjuk a dolgokat, így nem kerek az egész, majd őt is meg kellene érteni. :') Úgyhogy köszönöm neked, ez most rettenetesen jól esett! Köszönöm szépen, amiért itt vagy, ilyen szépeket írsz, azt sem tudom mit mondjak! Imádlak, és remélem neked is kellemesek voltak az ünnepek! <33333333333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  8. Drága Azy!
    Nagyon sajnálom, amiért az előző fejezethez nem írtam, csak egyszerűen nem volt időm. Pedig már akkor elolvastam, amikor kitetted, és nagyon tetszett, ahogy ez is!
    Ahogy leírtad Markot, nekem rögtön egy Harry-féle srác ugrott be. Kusza tincsek, huncut vigyor, mocskos viccek... :D Nagyon tetszik a történet, egyre jobban, aminek az a hátránya, hogy nehezebben tudok várni a következő fejezetre. Főleg úgy, hogy a legjobb résznél hagytad abba! Már most beindult a fantáziám, hogy vajon mit fognak csinálni. :D
    És nagyon boldog karácsonyt kívánok neked, remélem, hogy boldogságban és szeretetben telik majd és megkapsz mindent, amire vágysz!
    Puszi, ~E <3333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága ~E!

      Ugyan, ezt eszedbe se jusson sajnálni, hiszen az a lényeg, az számít nekem, hogy elolvastad. Pláne, hogy nem is volt időd, és ennek ellenére mégis megtetted. Ilyenkor, annyira hálás vagyok, mert tudom, hogy nekem sincs sok, és én hajlamos vagyok, teljesen lemaradni.
      Haha, Harry? Akkor remélem, hogy legalább ezzel egy kicsit megkedveltettem veled, annak ellenére, hogy hogyan viselkedett. Jaj, naaagyon édes vagy, amiért ezt írod, hidd el, igyekszem sietni most már a következővel! Nem szerettem volna, hogy beindítom a fantáziád, aztán megszakítom a részt, most így alakult, sajnálom. :')
      Neked is remélem, hogy kellemesen, békésségben és ugyanúgy boldogságban teltek az ünnepek! Nekem köszönöm szépen igen! <3
      Iszonyúan hálás vagyok, amiért írtál, nem is sejted, mennyire rengeteget jelentenek számomra a soraid! Köszönöm, köszönöm! <33333333333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  9. Drága Azy! :)
    Annyira sejtettem, hogy hányni fog! Ez most így bizonyára furcsán hangzik, de valahogy éreztem, hogy Liam ilyen gyomorforgatóan mászik bele Tainley életébe, ha már egy jó nagyot ütött rajta azzal az ajtóval.
    Mark nem tetszik, határozottan nem. Mármint értem én, hogy bizonyára komoly dolgok vannak amögött, hogy így viselkedik, de akkor is egy paraszt, nem mondhat ilyeneket egy lánynak. Ellenben vele, Liamet egyre jobban szeretem. Amikor írtad, hogy soha senki nem vette észre Tainley-t, amikor a fán bujkált, valahogy tudtam, hogy Liam lesz az, akinek ez nem kerüli el a figyelmét.
    Mint mindig, most is nagyon szerettem ezt a részt, de azt hiszem, ezzel már nem leplek meg.
    Nagyon boldog, békés karácsonyt kívánok neked! <3
    Nessa. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Nessa!

      Haha, akkor úgy tűnik, a számításaid bejöttek, hiszen Tainley tényleg kidobta a taccsot. Örülök, hogy a megérzéseid jók, és reménykedem benne, hogy ettől függetlenül azért még fogok tudni meglepetést okozni egy-két dologgal. Tökéletesen megértem, amiért Mark nem szimpatikus, szerintem senkinek sem az egyelőre. A továbbiakban majd szeretném, ha egy kicsit többet szerepelne, és akkor tényleg megismerheted, hogy miért ilyen. De valami iszonyatosan jó érzés olvasni, hogy azt a részét megérted, hogy komoly dolgok vannak a háttérben. Ahogyan azt is, hogy Liam szimpatikus és Tainley-vel sincsen bajod, komolyan nagy kő esik le a szívemről, hogy nem tartod a lányt hiszisnek. Heh, pedig az nem is volt szándékos, csak így alakult! :')
      Mint mindig, most is rettenetesen sok hálával tartozom neked, amiért itt vagy, támogatsz, és megosztod a véleményedet velem. Ez rengeteget jelent, de komolyan, csodálatos vagy! És így utólag neked is, drága Nessa! <3333333333333

      Sok-sok puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága, csodálatos, gyönyörűséges, kedves Azykám!

    Sajnos most nem első vagyok, viszont biztosan állítom vasárnap este fél 11 körül elsők között olvastam el a részt. Bocsi, hogy nem azonnal írtam. 
    Miután elolvastam a részt folyamatosan azt hajtogattam, hogy „Még, még, még többet”. Imádtam, pedig „vegyes érzelmeket” csalt ki belőlem. Ne, ne érts félre, ne a szó szoros értelmében gondold ezt. :D Úgy értem, hogy az eleje és a közepe nagyon szomorú volt és mélyen megérintett. A vége pedig, extra hiper szupi-bubi. :DDD
    Á, félig meddig beigazolódott a sejtésem, hogy milyen vita lehetett a két lány között. Hogy micsoda egy szemét alak ez a Mark gyerek. Annyira sajnáltam Tainley-t mikor kétszer is megbántotta. Még egy normális embertől is fájdalmasan hatnak ezek a szavak, nemhogy a szerelmétől. Micsoda egy gusztustalan, hogy mondhatja azt, hogy utálja, no meg pláne, hogy Zora sokkal jobb. Fú most bepöccentem. :DDD Viszont tetszett, ahogy megmondta a fiúnak, hogy Zora-nak van vőlegénye és újra itthon van ő meg csak lesett, mint a kiszántott egér.  Majd ez a fás dolog, jaj egyem meg. Nagyon aranyos dolog, mint a régi/mostani amerikai filmekben.  Kíváncsi vagyok, hogy Zora meg a szülei hová mentek. Kezdetben azt hittem, hogy gyűrűt vagy valami ékszert mennek nézni Liam-mel együtt. De hál’ égnek ő itthon maradt. Juj, remélem nagyon, de nagyon összebarátkoznak, majd szépen egymásba szeretnek. <3 Alig várom, hogy megtudjam, mit csinálnak együtt? Mikor nyílik meg estelegesen Tainley a fiúnak? És ahogy írtad, hogy Zora sem egy negatív szereplő, csak most úgy tűnik fel, de egy embernek több oldala van. Te jó ég milyen tökéletesen látod ezt és ezért kíváncsi vagyok, hogy élte meg ezeket.
    Annyira gyönyörűen fogalmaztál, hogy az hihetetlen. Imádom, ahogy bármelyik másik blogodat is. Epekedve várom az új részt, hogy megtudjam Tiam vagy Lainey sorsa. :DD Már nagy shipper vagyok, hol ott még semmi sem történt közöttük. :D
    Mivel, már csak jövő héten „találkozunk”, így megragadnám az alkalmat és Békés, Boldog Karácsonyt kívánok neked és a családodnak. Sok-sok szeretett és ölelést küld:



    Chixi<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága egyetlen, édes és túlzó Chixim!

      Jaj, drága Chixi, egyáltalán nem kell elsőnek lenned, pláne nem azok után, hogy ahogyan mondod, az elsők között olvastad el a részt. Már maga ez a tény is rengeteget jelent számomra, úgyhogy nagyon szépen köszönöm, hogy szánsz időt a firkálmányaimra, ez valami hihetetlen!
      Haha, borzalmasan jó érzés olvasni, hogy vegyes érzelmeket váltott ki belőled a fejezet, csak remélni mertem, hogy hasonlóakat tudok elérni.
      Igen, az elképzelésed igaz lett, hiszen a két lány közötti konfliktust tényleg Mark okozta részben. Azonban szeretném, ha a továbbiakban majd kiderülhetne, hogy ez mégsem volt ilyen egyszerű, és nem csak a fiú hibája volt. Haha, látom viszont, hogy ennyire bepöccentél, és jaj, olyan édes vagy, amiért ennyire véded Tainley-t! :)
      Igazándiból nem szeretném semmit elárulni a folytatással kapcsolatban, nem is tudnék, mert még én se tudom, DE nagyon bízom benne, hogy bármi is legyen, bárhogyan is alakul majd a kapcsolatuk, azért tetszeni fog! Már így is rettenetesen boldog vagyok, na de akkor....!
      Te jó ég, milyen csodálatos vagy! Köszönöm, köszönöm, amiért ilyen szépeket írsz nekem, azt sem tudom, mivel érdemeltem ki, és hogyan tudnám megköszönni! Nagyon szeretlek drága, és elmondani nem tudom, mennyire örülök, amiért vagy nekem! Utólag remélem, hogy neked is boldogan és békésen teltek az ünnepek! <3333333333333333

      Rengeteg puszi, Azy

      Törlés
  11. Mark egy f*sz (már elnézést a kifejezésért...), mondjuk ha belegondolunk az ő szemszögébe, teljesen megértem a viselkedését, de mivel a történet Tainley szemszögéből íródik, így az ő érzéseibe tudom magam beleélni, és így Mark egy rendkívül antipatikus személyiség
    gondoltam, hogy valahogy Liam fogja "megtalálni" Tainleyt, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a következő fejezetben mi történik, úgyhogy ismét nagyon várom a vasárnapot, hogy olvashassam .... *-*
    ismét egy remekül sikerült rész, csak így tovább
    kellemes ünnepeket neked és a családodnak <3 :*
    puszi: d.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága d.!

      Haha, látom, Mark nem nyerte el a szívedet, viszont örülök, amiért tudod, hogyha az ő szemszögéből néznék a dolgokat, nyilván egészen más lenne a dolog. Nem igazán az lenne majd a célom, hogy megkedveltessem őt, inkább csak azt szeretném, ha érthető lenne a viselkedése. Valóban Liam találta meg Tainley-t, bár azt hiszem, ez valamennyire sejthető volt.:') Sajnálom, amiért végül nem jött a rész, és nagyon bízom benne, hogy késve is majd még tetszeni fog! Hálás vagyok neked, amiért írtál, komolyan sokat jelent! És így utólag remélem, hogy neked is a családodnak is boldogan, békésen és kellemesen teltek az ünnepek! <33333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Legdrágább Azy! :)

    Érdekesen undorító formát öltött a "kicsit közelebbi megismerkedése" Tainleynek Liammel, és lefogadom, hogy ez lesz a valaha megírt legmeghökkentőbb blogod, azt hiszem jobban tetszett mint vártam- remélem ez nem hangzik kimondva, vagy nem érződik általad olvasva úgy, mintha nem vártam volna egy fantasztikus részt tőled, mert tudod jól, hogy nincs így. :)
    Szeretem Tainleyben, hogy ilyen művészlélek, vagy hát nem is tudom, gitározgat, dalrészleteket írogat, nekem szimpatikus, és elsőre nyugodtabbnak tűnt, csak a Markkal való találkozása és beszélgetése rágatott ki abból a meghitt álomból, hogy ez a lány egy angyal.
    Így, hogy fény derült a titok java részére (mármint a lényegre), abszolút megértem a két lány viselkedését, habár nem lepődtem meg, hogy fiú van a dologban, na de az, hogy hogyan is került ez a lovászfiú a képbe, na az bizony nagyon izgalmasnak tűnik, és bízom abban, hogy szép lassan kiteljesedik majd a múltbeli történet cselekménye is. :))
    Tainley személyiségéhez annyira passzol ez a fára mászós megoldás, és azt hiszem, így a 3. résznél már abszolút önálló életre kelt ez a blogod. Szépen kezdenek kirajzolódni a személyiségek- holott még hátra van a legeslegjava,- és már nagyon várom, hogyan fog összekuszálódni a létező összes mellékszál, mi lesz Tainley, Zora, Liam meg Mark sorsa, és hányszor kerül sor egy kis fára mászásra. :))
    Nem mellesleg, támadt egy olyan érzésem, hogy Liam már most jobban ismeri Tainleyt, mint bárki más a családjából, de ez lehet, csak amiatt van, hogy a családtagokat még csak felületesen "ismerem".

    Mindenesetre, fantasztikus vagy, és azt hiszem, ennél tökéletesebb nem is lehetett volna a folytatás. :))

    Kellemes ünnepeket, drága Azy, neked és az egész családodnak. <3

    xx Lu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Legdrágább Lu!

      Haha, szóval nem számítottál rá, hogy majd kidobja a taccsot? Hát legalább sikerült meglepnem téged! Jaj, te jó ég, de örülök én neki, hogy így gondolod, és ennyi bizalmat fektetsz a blogba, én pedig őszintén bízom benne, hogy majd nem okozok csalódást! Mindent meg fogok tenni akkor, hogy a legjobb formámat hozzam neked!
      Ami azt illeti, így visszanézve mindegyik blogom főszereplője művészlélek volt. Deon festett/rajzolt, Norina fényképezett, Belen énekelt, Tainley pedig ír. Azt hiszem ez azért alakul így, mert ezekkel a dolgokkal jobban tudom őket jellemezni, alakítani vagy mit tudom én. De tényleg érdekes, hogy mindig így alakul.:')
      Ez a mondatrészlet borzalmasan tetszett: "[...] csak a Markkal való találkozása és beszélgetése rángatott ki abból a meghitt álomból, hogy ez a lány egy angyal." Pontosan azt szerettem volna, hogyha ez történik, úgyhogy remélem el tudod képzelni, mennyire boldog vagyok most emiatt!<3
      Igen, valóban a leglényegesebb dolog már kiderült, de ahogyan mondod, remélem majd ki tud teljesedni a múlt, és sokkal érthetőbb lesz, ki miért viselkedik így. :)
      Jaj, te jó ég komolyan ezt gondolod? Úristen, ez valami hihetetlen szép bók volt, köszönöm-köszönöm, rengeteget jelent. Annyira jól esik azt olvasni, hogy szerinted már most önálló életre kelt a blog, és a személyiségek már kirajzolódnak.... :')
      Ismét csak ezerszer köszönöm, amiért itt vagy, és megosztod velem a véleményedet, olyan hihetetlenül boldog lettem tőle! Hálás vagyok, remélem tudod, amiért egy ilyen édes olvasóm van! Így utólag neked is kellemes ünnepeket kívánok, remélem csodálatosan és sok pihenéssel teltek a napjaid! <33333333333333333333

      Millió puszi, Azy

      Törlés
  13. Ez valami hihetetlen rész lett! Nagyon tetszett, főleg azért, mert - ha csak egy nagyon picit is - voltak benne lovak, amik számomra nagyon nagyon fontosak, mivel nagyon szeretem őket. Egy nap én is szeretnék olyan helyen élni, ahol lehetnek lovaim, ez a legnagyobb álmom. Számítottam rá, hogy valami ilyesmiért vesztek össze, de mégis annyira örülök, hogy kiderült. Tudtam, hogy biztos nem ment mindenki el, és éreztem, hogy Liam az aki otthon maradt. Nagyon tetszett, hihetetlen lett, nagyon várom a következő részt. Imádom a történeteidet, eddig mindegyik elnyerte a tetszésemet! :)) <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Katám!

      Jaj, hogy nekem mennyire jó érzés olvasni, hogy elnyerte a tetszésedet a rész! Nem is sejtettem volna, hogy ennyire szereted a lovakat, de akkor tényleg jól tettem, amiért beleírtam őket, legalább így is egy kis örömet tudtam okozni. Biztos majd sikerül az álmod, és lesz egy gyönyörű szép lovad, megérdemled! :) <3
      Sajnálom, amiért kimaradt a következő rész, de most már összekapom magam, és hozom, ígérem! Köszönöm, amiért ennyi történet után is még olvasol, ez valami hihetetlen! És azt is, hogy mindig itt vagy, és megosztod velem a gondolataidat! <3333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  14. Jajj draga Azy

    Annyira zsenialis vagy,hogy az valami hihetetlen. Nem gondolkoztal meg az ironoi palyan? :D az osszes tortenetedet olvastam, de most kommentelek eloszor. Nem tudom miert.


    Ez a resz is mint a tobbi nagyon jo volt, Mark egy segg, Zoraval nincs bajom, ahogy irtad egy ember osszetett szemelyiseg. Biztos kiderul, mit miert tesz/tett.
    Candy pedig baromira szimpi, Liam ugy szinten.
    Es fogadok karacsonyfat mentek venni. :D :D :D

    Udv: egyik hu olvasod aki imad teged :)
    Ui.: a Jezuska mem hozhatna a kov fejezetet?:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Zsófi!

      Jaaaj, de édes vagy, te jó ég! Nem gondolkoztam még rajta, nem tartom magam elég tehetségesnek hozzá, de az, hogy Te igen, az valami.... ahw, olyan aranyos, amiért egyáltalán megkérdezed, köszönöm! :')
      Hidd el, én vagyok a legboldogabb, amiért most mégis írtál nekem, és azért is, hogy egyáltalán tetszenek a részeim! És borzalmasan jó érzés olvasni, amiért Zorával nincs bajod, mert tényleg szeretném, ha látszódna, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, és összetett személyiség. És, hogy Liam és Candy pedig szimpatikus..... Jaj, köszönöm szépen, amiért itt vagy, és ilyen gyönyörűségeket írsz nekem, azt sem tudom mivel érdemeltem ki! Nem igazán tudok mit mondani, a köszönöm nem elég arra, hogy elmondhassam, mennyire hálás vagyok neked most ezért a kommentért! Én is imádlak! <33333333333

      Sok puszi, Azy

      UI: Sajnálom, amiért nem hoztam részt!:( <3

      Törlés
  15. Drága Azy!

    Természetesen ezt a részt is imádtam és az egész történet magával ragadott már itt az elején - de ezt már leírtam az előző fejezeteknél is.
    Mivel ez már a harmadik hozzászólásom ehhez a bloghoz (úgy, hogy egyébként jóformán nem is írom le a véleményem sehova), azt gondoltam, hogy ezúttal a megszokott dolgok után megosztom veled, hogy mit gondolok a szereplőkről:
    Mark nem egy szimpatikus személy - számomra, legalábbis Tainley szemszögéből egyáltalán nem tűnik annak. Igazából azonban valamilyen szinten megértem őt is. Zora ebben a részben semleges maradt, de persze ő sem áll közel a szívemhez.
    Tainley és Liam azonban nagyon kedvelhető szereplők. Habár néha furcsák, azért szeretem őket. :)
    Nagyon várom a következő részt!

    Puszi: Lynette

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Lynette!

      Nekem egyáltalán nem természetes, hogy elnyerte a tetszésedet a fejezet, így mikor ilyet olvashatok, jaj, olyan vidám leszek, nem is tudom abbahagyni a mosolygást. Borzasztóan jól esik, ha tényleg az eddigieket sem tartod rossznak. :')
      Jaj, komolyan? Te jó ég, akkor külön köszönet érte, hogy nálam ezt megteszed, tényleg rettenetesen sokat jelent, hogy mindig olvashatom mit gondolsz, hogyan látod a dolgokat. Igen, Mark egyáltalán nem tűnt fel jó színben ebben a részben, de örülök, amiért hozzátetted, hogy legalábbis Tainley szemszögéből. Mert én nagyon bízom benne, hogy amikor jobban megismeritek őt is, és azt, hogy miért ilyen, akkor egy picit elviselhetőbb lesz, ahogyan Zora is. Viszont csodálatos, amiért Candy és Liam viszont szimpatikus, ez fontos nekem!
      Köszönöm, köszönöm, köszönöm, és még vagy ezerszer köszönöm. El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok, amiért itt vagy nekem, és elmondod, hogyan látod a dolgokat, és bátorítasz, hogy folytassam! Nem is tudom mivel érdemeltem ki! <3333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága Azym!

    Megint fantasztikus lett a rész! Komolyan már nem tudom, hogy fejezzem ki magam, mert minden egyes rész után csak ugyan azokat a közhelyeket tudom mondani... De hidd el nem azért írok csak, hogy írjak valamit, hanem ezért mert tényleg úgy gondolom, hogy részről - részre jobb író vagy és bármiről is szóljon egy-egy rész tökéletesen fogalmazod meg a dolgokat és csodálatosan fested le az érzelmeket, amik végbe mennek a szereplőkben! Ennek a mondatnak nem sok értelme volt, de remélem érted mire gondolok! :D
    Hát már nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy is történtek a dolgok Candy, Zora és Mark között.. Van egy sejtésem de nagyon remélem, hogy nem azt történt meg Candy-vel...
    Liam. Hát Ő egy külön fogalom. Ha jól sejtem lesznek még érdekes szituációk közötte és drága hősnőnk között!? Tetszik az, hogy ilyen aranyosnak és törődőnek festet le Liamet. Viszont nagyon érdekel az is, hogy pontosan hogyan is akadtak össze Zorával.. Remélem arról is lesz majd szó.
    Nagyon várom a folytatást! Kérlek siess vele!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordim!

      Az a helyzet, hogy én sem tudom, hogy hogyan lennék képes kifejezni azt a mérhetetlen hálát és megbecsülést, amit érzek, amikor látom, hogy ilyen sok kedves ember van, akik megtisztelnek azzal, hogy írnak nekem. Bármilyen sablonosan és unalmasan hangzik, rettenetesen sokat jelent, hogy tudom, vannak, akik támogatnak! :')
      Jaj, tényleg? Te jó ég, erre most nem tudok mit mondani, el sem hiszem, hogy tényleg így gondolod. Én magamon nem igazán veszek észre semmiféle fejlődést, de olyan leírhatatlanul jól esik, amiért azt látom, hogy Te igen! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Pontosan értem drága, hogy mire gondolsz, ne aggódj, haha! <3
      Remélem, ha majd kiderülnek a dolgok, akkor nem fogok csalódást okozni! Akkor nagyon boldog lennék, tényleg. Juj, nem tudom hirtelen, hogy most mire célzol, mi történhetett Candy-vel, így nem is tudok választ adni. :O
      Haha, én nagyon bízom benne, hogy képes leszek olyan részeket írni, ahol érdekes szituációba kerülnek, csak mivel most egy kicsit úgy érzem, hogy elsiettem, próbálok visszavenni. Majd meglátjuk mennyire sikerül. :')
      Komolyan mondom, hogy imádlak, halvány lila gőzöm sincs, mivel érdemeltem ki a már hosszú idő óta tartó támogatásod, és hogyan tudom majd viszonozni! Szerintem nem is sejted, mennyit erőt adsz! <333333333333

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Drága! Egyszerűen nem jutok szóhoz, fogalmam sincs, mit írhatnék. Annyira lenyűgöz a fogalmazásod, teljesen a bűvkörébe vonz. Csak az van a fejemben: még, még, MÉÉÉG! ;) Kellemes ünnepeket és sok puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága!

      Milyen jó érzés látni, hogy nem a rossz értelemben nem jutsz szóhoz! Bevallom, nem is sejtettem, hogy majd ilyet is képes lehetek elérni a résszel, de akkor most nagyon örülök. Lesz még, ne aggódj! Neked is így utólag kellemesen teltek az ünnepek remélem, és rettenetesen köszönöm, amiért írtál nekem! <3333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  18. Édes, drága cukorborsó!
    Először is, itt is Boldogságos szülinapot, jaj, már alig várom a korizást, jó lenne megbeszélni, hogy mégis mikor szánunk rá időt.
    Nos, rákanyarodva a részre... már előre érzem, hogy koránt sem leszek olyan bőbeszédű, ennek ellenére őszintén elmondok mindent, ami az eszembe jut.
    A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Mark ilyen gonosz lesz. És épp ezért nagyon durva, amiért meg tudom érteni, a lány mégis miért szereti. Jesszus, ez annyira beteg, erről eszembe jut, hogy lehet, nekem is el kéne felejtenem egy bizonyos illetőt, ha csak játszadozik. Csak tudnám, miért mindig ő jut eszembe minden egyes fiúról, akit olvasok :") Na jó, esküszöm, hogy igyekszem, de olyan nehéz rendszerezni a gondolataimat, hogy azt el sem tudod képzelni. érzem, hogy össze-vissza beszélek, akár egy idióta, és még egy óvodás kisgyerek is normálisabb mondatokat gyártana nálam. Sajnálom!
    Szóóval, azt hiszem megpróbálom még egyszer: nem hiszem el, hogy Mark ennyire gonosz, és élveztem, amikor Zora húga bántotta, mert igazán megérdemelte. Kíváncsi vagyok, Zora mit szerethetett benne, és vajon drága főhősnőnk mivel ronthatott bele az idillbe... mert ez egy kicsit homályos maradt. Zora megtudta, hogy szereti Markot, és ezért otthagyta a fiút? Kétlem. Nem ilyen jó!
    Az pedig, hogy Liam ott maradt. Cuki, bárcsak ezt a lány is észrevenné :) *o*
    Alig várom a folytatást!
    Kellemes ünnepeket!
    Szeretlek <333
    Millio puszi Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, legédesebb diom!

      Jaaaj, nagyon szépen köszönöm, és még egyszer azt is, hogy, amikor találkoztunk, megünnepeltetted velem, haha! Tényleg iszonyú édes volt tőled, csak meg se tudtam szólalni a meglepettségtől!:')
      Nem is kell bőbeszédűnek lenned, nekem pontosan elég, hogyha annyit írsz, amennyit akarsz, és amennyit tudsz!
      Hát tulajdonképpen én sem ilyennek terveztem, tulajdonképpen erről beszélek, amikor azt mondom, hogy nem én irányítom őket, hanem életre kelnek. Egyszerűen úgy éreztem, hogy neki most ilyennek kell lennie, hogy valamivel érdekesebbé tegyem a történetet. De te jó ég, el sem hiszem, hogy ezt írod! Szerintem te vagy az első, aki már most megérti, Candy miért is képes őt ennyi minden után szeretni. Tudom, kire célzol, és pont ezért egyébként nem is repesek az örömtől, mert ahogyan írtad, nem kellemes érzés egy ilyen..... Talán azért, mert sajnos többet jelent neked, mint hiszed. :(
      Jaaaj, drága, nem kell rendszerezni, hagyd már! Külön öröm, amiért tudom, hogy tényleg azt írod, ami éppen eszedbe jutsz, imádom az ilyet! <3
      Haha, sejtettem, hogy Tainley oldalára állsz vele szemben. Remélem, hogy hamarosan eljutok oda, hogy kiderülhetnek az ilyen apróságok, hogy mit láttak benne mind a ketten, hogyan vesztek össze, mi ez az egész.... Alig várom már! :')
      Nagyon-nagyon szépen köszönöm, amiért most is itt vagy nekem. Alapból is nagyon szeretlek, de ezt te még fokozod folyamatosan a kommentjeiddel, ilyenkor úgy megölelnélek! Így utólag is kellemes ünnepeket neked, és tényleg hálás vagyok, hogy írtál! <333333333333

      Millió meg egy puszi, Azy

      UI: Imádlak a trailer miatt, imádom, folyamatosan újra nézem, haha!<3

      Törlés
  19. Drága, kedves Azym!

    Nagyon sajnálom, hogy csak most irok, hiszen már nagyon izgatottan vártam az új részt de a karácsonyra való készűlődés és az utána való felfordulás teljesen elvette minden időm. :(
    Mindenek előtt elkell mondanom, hogy fogalmam nincs, hogyan képes Liam Zorával lenni, hisz nagyon gonosz és önző, pont Liam ellentéte. Nagyon édes volt, ahogyan próbált Tainlez-nek segiteni, és még otthon is maradt mikor a szülők és Zora bementek a városba. Zora biztosan jelenetet rendez ha megtudja, Liam milyen kedves a testvérével.
    Most már tényleg nagyon kiváncsi vagyok minden részletre a múltjukkal kapcsolatban. Nagyon viszketett a tenyerem, hogy felpofozzam Markot. Hogyan lehet ennyire szemé, még ha nem is szereti a lányt? Ájj, de nagyon utálom már most.
    Nagyon várom már a folytatást. Van egy olyen érzésem, hogy ezúttal Liam kihúzza a gyufát és Tainley neki esik :))

    Ps: Utólag is remélem, hogy boldog karácsonyod volt

    Puszi, Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, kedvesebb Jule B.!

      Nehogy eszedbe jusson bocsánatot kérni, amúgy se lenne kötelező írni, de ráadásul még ünnepek is voltak, úgyhogy nekem se volt több időm, teljesen megértem. Akkor most már elmondanám, hogy remélem neked is boldogan és kellemesen teltek az ünnepek!<3
      Jujujujuj, tényleg ilyennek látod Zorát? Valóban nem nagyon hasonlítanak Liam-mel, de én bízom benne, hogy ahogyan előre haladunk a történetben, majd meglátod, hogy milyen is igazából Zora, Tainley és Mark, hogy mi történt valójában a múltban. És biztos vagyok, a véleményed is kicsit megváltozik majd akkor róluk. :)
      Ígérem, hogy sietek a következővel, hogy minél hamarabb megtudj minél többet! Borzasztóan köszönöm, amiért itt vagy, és elmondtad, mit gondolsz, mert tudod, bármi is legyen az, engem mindig érdekel, és mindig boldogan olvasom! Szóval hálás vagyok, nem is kicsit, drága Jule! <3333333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  20. Drága Azy!

    Sajnálom a késésemet, de most, hogy szünet van és kivételesen otthon vagyok elolvastam végre az új blogodat, és ahww nem kellett csalódnom, ugyanolyan szuper, mint az eddigiek! Máris szeretem a főszereplőt, izgalmas az alap szituáció, a családi háttere, jaj nagyon tetszik!!! Sajnálom Tainleyt, remélem hamar megerősödik és túéli ezt valahogy.. Várom a folytatást!!


    Pusziii, Pippa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pippám!

      Ne sajnáld, már az is megtiszteltetés, hogy egyáltalán olvasol, az még inkább, hogy még írsz is, az már tényleg oly' mindegy, hogy mikor. Jaj, de édes vagy, amiért így gondolod, ez rengeteget jelent számomra, komolyan! Köszönöm szépen, amiért itt vagy, és biztatsz, iszonyatosan örülök neki! <33333333333

      Sok pusz, Azy

      Törlés
  21. Drága Azym!
    Ez a Mark mekkora gyökér te jó isten. Így bántani lelkileg egy embert... meg ez a mondat, hogy őt sosem tudná szeretni. Kapja be! :D Liam pedig awwwww. Egy mondata volt az egész részben, de akkor is awww :D
    Hát ez roppant értelmes komment volt részemről, de nem baj... talán valamikor egy értelmes hozzászólás is születik tőlem, bár nem biztos. :D

    Puszillak Drága,
    Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Biusom!

      Haha, gyökér? Tetszik ez a kifejezés, és egyelőre tényleg illik Markra, eléggé bunkón és durván viselkedett, annyi biztos. Igen, az mondata volt az, amit még nekem is fájt leírnom, és szinte megszakadt a szívem Tainley miatt. De gondolj arra, hogy ez csak erősebbé teszi majd! És bízom benne, hogy amikor majd Mark-ot kicsit jobban megismered, jobban elfogadod, hogy így viselkedik. :)
      Igenis értelmes volt a kommented, kikérem! És rengeteget jelent, amiért egyáltalán írsz nekem, szóval: KÖSZÖNÖM! És imádlak! <3333333333

      Sok puszi, Azy

      Törlés
  22. Drága Azy! :)
    Jelentem alássan, Itt vagyok, és megtiszteltetés, hogy olvashatom a blogot, Uram! Pardon...Hölgyem! :)
    Végre egy Liam Fanfic is kikerült a kezedből, és ugyan még csak három fejezet van fent, már most imádom a történetet! :) Tetszik, mert egyszerű, mégis nagyszerű és magával ragadó!
    Az írásod szerintem nagyon természetes, nem akarsz görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy művészi és túl gyönyörű legyen. Sokkal inkább olyan, mintha tényleg Candy gondolatait olvasnám. Az események pedig lassan életrekelnek előttem, ahogy mesél(sz). Szerintem ez pedig nagyon nagy dolognak számít.
    Tetszik Candy személyisége, csak úgy, mint ahogy Liamé is. Hiszen, még "alig történt valami", de mindketttelyüknek megvannak a jellegzetességei. Nem képzeletbeli lényeknek tűnnek, hanem húsvér embereknek, és ez lenyűgöz szerintem nem csak engem, hanem minden olvasódat. Szerethetővé teszi Őket. Csak úgy, mint ahogy Zorát és Markot utálatossá. És bevallom őszintén, ez az, ami a leginkább tetszik a történetben!
    De természetesen a cselekmény mellett sem tudok elmenni. Tetszik, hogy nem nyomsz le mindent a torkunkon egyszerre, mégis sorra történnek az események. Néha hagysz egy kis nyugit, és felkészítesz minket a következőre. Hogy imádom e ezt? De még mennyire! :)
    Minden összevetve, izgatottan várom a sztori folytatását! Innentől pedig, szerintem nem marad rész a kommentjeim nélkül! ;)
    Puszi és ölelés: Madison!
    U.i: Utólag is Boldog Új Évet Neked, és sok sikert a további blogjaidhoz! :)
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Madison!

      Juuuj, nagyon régen nem hallottam már hírt felőled, így annyira meglepett, hogy látom a nevedet, ráadásul az én blogom alatt, te jó ég, köszönöm!
      Haha, igen, végre Liamre is sor került, már egyébként nagyon vártam, hogy róla is írhassak, hiszen nem kevésbé szeretem őt jobban, mit a többieket. Úristen, borzasztóan köszönöm, amiért így gondolod. Valóban nem igazán írok művészien és gyönyörűen, egyszerűen az nekem sose ment, de örülök, amiért Te ezt egy jó dolognak látod, és nem hibának. Illetve azért is hálás lehetek, amiért szerinted életre kelnek a szereplők, és tényleg olyan, mintha Candy gondolatai lennének! Köszönöm!:')
      Hihetetlenül fantasztikus (ezt jól megmondtam) érzés olvasni, hogy a két főszereplő szimpatikus számodra, nekem pedig egy számít nagyon nagy dolognak. Úgyhogy most képzelheted, mekkora mosoly ül az arcomon, haha! Valóban ez tetszik a leginkább a történetben? Pont az, hogy vannak benne utálatos szerelők? Haha, nem gondoltam volna, de akkor nagyon örülök, hogy beleírtam őket!
      Jaaaj, drága, csupa jót mondasz, egyszerűen meg sem tudok szólalni tőlük. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, egyszerűen lenyűgözött a kommented, és rengeteg erőt és bátorítást adott! Neked is remélem kellemesen teltek az ünnepek! <333333333333333333

      Puszi & ölelés, Azy

      Törlés